SunCityDisappointment

Szegedi kiruccanásunk során alkottunk egy sajátos ital kombinációt két kedves könyvtáros kollégával, az eredeti névválasztás obviózus módon a Blue Eclipse lett. Ezt megelőzte a Longing for a blue sunrise, de ez tequilát sejtett. Kvázi konklúzióként végül SunCityDisappointment névre kereszteltem.
Íme a recept:
- Fehér rum
- Blue curacao
- Dr. Pepper
- Bomba
és egy csipet Kevin Sorbo.
Arányokat ízlés szerint!

Fix you

                Napközben van, hogy mondok okosakat. Igazi megfejtéseket, nem csak jól megfogalmazott csúsztatásokat. Szerencsére nem csak az egóm súgja ezt a fülembe, hanem kívülről is kapok olyan visszajelzéseket, amik alátámasztják azt, amit gondolok, és azt ami lenni szeretnék. Ilyenkor kéne előkapni egy tollat vagy ceruzát és megragadni az aktuális gondolatot a golyóinál. Természetesen ezek mind olyan pillanatok, mint amikor az ember megálmodja a tökéletes hangsort vagy a zuhany alatt állva jut eszébe élete meghatározó rímpárjára. Igazság szerint egyiket sem sikerült még megélnem, - de tucatnyi filmes klisét követve - feltételezem, hogy ezen „hallatlan” remekműveknek csupán töredéke vetődik végül papírra.

                Nyilván nincs már igazából új a nap alatt, de akad két fajta ember, akiknek néha ér valamit a szavuk. A számomra kevésbé egyértelmű, az alkotó, valamint a lehető legrelevánsabb személy, a barát. Minden álmom, hogy egy személyben testesíthessem meg mindkét említett személyt és amellett, hogy talán hozzá is adok valamit az engem körülvevő világhoz, végre teljes egészében ki tudjam fejezni magamat. Addig is, amíg megtalálom a helyes ösvényt igyekszem eleget tenni a kevésbé intuitív,  de annál lényegibb szerepnek.

                Vannak emberek, akik így vagy úgy elromlottak, akár egy öreg kávéfőző vagy egy számítógép, utóbbi talán még tökéletesebb példa, összetettsége miatt. Remélem, senki sem érzi degradálónak a gépekhez való hasonlítgatást, amikor jelentős részünk napjai egy az egyben ugyanazon séma alapján épülnek fel, de akármi is történik nap közben, éjszakára mind visszahúzódunk dobozkánkba, a következő használatba vételig. Szóval vannak ezek az elromlott emberek, akiket nyilván valakinek meg kell javítani. Ezzel a történettel csupán két baj van, kevés az, aki hajlandó a megmentő, a „szerelő” szerepét vállalni, valamint túl sokan vannak azok is, akik egyáltalán nem is akarják, hogy megmentsék Őket. A legfájdalmasabb pontja ennek a történetnek persze az, hogy hiába próbálod foltozgatni a megrepedt vázát, ha az kiveti magát a kezedből, hogy ezernyi apró darabra törjön a betonon. A mai nap konklúziója nem az, hogy mindenkit meg kell menteni. A megfejtés teljesen más. Valami, amit habár kimondtam néhányszor, realizálni nehezebb, mint hangot adni neki. Vannak, akik nem akarják, hogy megmentsd Őket, vannak akiket hátra kell hagyni, mert magukkal rántanak a mélybe és velük égsz el. Ezek azok az emberek, akiken nem lehet segíteni, mert csupán egyetlen egy olyan személy van a földön, aki észhez tudja téríteni Őket, ez pedig az, akivel nap, mint nap kénytelenek szembe nézni a tükörben.

                Ez a hátrahagyás első körben elég radikálisan hangozhat, de hiszem azt, hogy aki nem engedi hogy a javára cselekedjenek, azt erőszakkal sem érdemes kivonszolni a vakarékából, mert amint hátat fordítasz visszamászik a homályba. Ezek azok az emberek, akiknek ténylegesen el kell ballagniuk egészen a pokol kapujáig, hogy onnan önszántukból, saját elhatározásból forduljanak vissza. Lehet, hogy ebbe a gondolatba vegyül egy kis önzőség is. Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy vannak emberek, akik nem érdemlik meg, hogy azok helyett szenvedjenek, akiken segíteni akarnak. Ők vagy megtalálják a kiutat egyedül vagy sem. A fontos válaszokat sohasem egy másik embertől kapjuk meg. 

Kevin Sorbo csalódott

Ősi internetes legendák megjósolták egy hős eljövetelét. Egy mítikus daliáét, ki e világon csak csalódottságot és körszakállat lelé. Csak, hogy kicsit specifikusabb legyek, arról szól a fáma, hogy állítólag Kevin Sorbo annyira ostoba, hogy a forgatókönyvből nem csak a szövegét de az instrukciót is bemagolta, így megszületett ez a jelenet. Természetesen utólag tagadja, és persze hogy is mehetett volna egy ilyen hiba át a rostán, de ez már ennyi év távlatából nem változat semmin. Meg kell, hogy osszam veletek ezt a csodát, ami igaz nem mai darab, de szerintem kötelező. Az utóbbi napokban folyamatosan azon dolgozom, hogy szállóigévé tegyük ezt a tévétörténeti kirohanást. Ideje lenne, hogy Kevin Sorbo is kapjon valahol egy saját csillagot.

Mondjuk egy másik galaxisban.