Lassan több mint
kép hónapja nem született egy érdemleges bejegyzés sem. Nyilván meg van ennek az
oka, bár magam sem tudom szavakban önteni a dolgok miértjét. Attól függetlenül,
hogy a blogon nincsen semmi, írtam. És most nem arra a posztra gondolok, amit
tegnap este ihletett a youtube-ról zsákmányolt esőcsobogás... amit elfelejtettem
menteni és eggyé vált az örökkévalósággal. Tényleg írogatok két-három naponta,
de valahogy akármennyire értelmes és/vagy őszinte, amit kiszenvedek magamból,
nem érzem a késztetést, hogy megosszam.
Egyszer
réges-régen megfogadtam, hogy nem blogolok tovább, ha semmi másról nem tudok
írni, csak hogy mennyire szar nekem. Hiszti így, hiszti úgy. Lehet, hogy a
tudatalattim rákapcsolt és nyomott egy satuféket, mielőtt ellentmondok saját
elhatározásomnak.
Most pedig megint
az, hogy nem értem minek írok. Mármint kifejezetten ezeket a sorokat. Nagy levegő. The show must go on. Köszi a figyelmet!
