Egészen
szórakoztató kis film volt ez a maga módján, de azért felmerült bennem 1-2
kérdés. Miért tartott két óráig? Érdemes egy ilyen jellegű filmhez
forgatókönyvet írni? De komolyan. Ezzel az erővel mehetett volna az aprítás
másfél órán keresztül, sztori nélkül. Nem hiszem, hogy egy ilyen témájú filmhez
lehet értelmes forgatókönyvet írni, amitől ténylegesen értékes mozgókép lesz
belőle, nem pedig audiovizuális maszturbáció. Szerencsére nem számítottam
másra. Ellenben a film legeslegvége annyira hányás-takony Amerika volt, hogy
kénytelen voltam elmosolyodni.
Egy
másodpercig azt hihetjük, hogy a jóképű - talán már kicsit szerelmes -
protagonista öngyilkos küldetése során életét adta hazájáért és a népért, de
amikor a csinos ázsiai kollegina köré fonja karjait egy már-már bruce willis-i cinikus
odamondással visszatér a halálból, és miután az apokalipszis most előtt
tisztelegve, alakzatban elrepül felettük egy csapat katonai csopper, még a
mártírhalált halt ausztrál bajtárs (akit egy akcentus mentes amerikai játszott) kutyája is megugatja a frissen visszanyert
szabadságot! GOD BLESS AMERICA! Rohadt álmos vagyok, de most meg kell néznem
egy rendes filmet is. :D
 |
| Green street-i huligánból középszerű bájgúnár |
