2014. január 23., csütörtök

Háttérművészek #1 - ASSEMBLE

08:45 BAH csomópont. Miután bejelentkeztél a statszervezőnél indul a várakozás. Először a buszra, majd az örök késő "kollégákra". Ilyenkor nyílik alkalma az embernek körbenézni és felmérni, mégis hová került. Jól elkülöníthetőek a különböző "kasztok", vannak a felsőbbrendű, hosszú combú szép lányok, akik nemesek vagy utcalányok lesznek. Vannak az exhibicionista csúnyácskák, akik kevésnek bizonyultak a színműre. Vannak az ősz hajú, szakállas bölcsek, akik csak arra várnak, hogy bedobjanak valami otromba, többségében vulgáris poént. Nem feledkezhetünk meg a nyugdíjas mammerekről sem, akik semmi másról nem tudnak beszélni, csak arról, hogy az elmúlt húsz évben melyik forgatáson, mit lehetett kizabálni a díszletből. Vannak még persze a zsebpénzért vakációzó egyetemisták és a szerencsétlenül járt munkanélküliek, akik pontosan tudják, hogy korpa közé keveredtek, de örülnek, hogy van mit csinálni. Akadnak még bennfentesek, akik minden létező produkcióban szerepeltek, ismernek mindenkit és puszival köszönnek dicső birkaterelőinknek. És akkor ott vannak a kedvenceim, a magányos őrültek, azok a figurák, akikről egy kilométer távolságból lerí, hogy kettyós. Ők azok, akik megkérdezik a karakterük történetét, amikor elmennek egy zsákkal az homályos háttérben, ők azok akik zokszó nélkül beszélgetésbe kezdenek a színészekkel és a stáb tagjaival, akikkel nem is beszélik ugyanazt a nyelvet, ők azok akik úgy osztják meg veled összeesküvés elméleteiket ebéd közben, mintha ezer éve ismernétek egymást. Energiavámpírok, akiket még egy erélyesebb "takarodj"-gyal sem tudsz elijeszteni, mert azt hiszik poénkodsz. És itt vagyok én, aki boldog, ha egész nap nem szól hozzá senki. Bár ma állítólag bordélyházas jelenet lesz, szóval relatíve nyitott vagyok egy kis társasági életre, if you know what I mean...
Felszállsz a buszra és kezdődik az okoskodás. "- Először vagy?" "- Miben voltál?" "- Adnak reggelit?" "- Állítólag ma korán végzünk." Napestig lehetne folytatni a jól megszokott kérdések, és koholt állítások sorát, de nem igazán érdemes. Annál érdemesebb viszont nyitott füllel ülni a buszon... amennyiben alacsony a vérnyomásod. Itt mindenki mindenben szakértő, legyen szó filmről, gyógyászatról, ingatlanokról, politikáról vagy akár varázslásról és kézrátétellel gyógyításról. A "munkába állás" következő állomása a joglemondó írás. Nem egy lengyel férfi spermáját kell papírra vetni, egyszerűen arról van szó, hogy ezen dokumentum szignózását követően nem magyarázhatsz, hogy a filmben megjelenik az arcod. Tök jogos. A tapasztaltabb statidomárok ezen papírosért cserébe osztják a reggelit, hiszen két dolog van, amivel minden kedves háttérművészre lehet hatni, az étel és a záróra.
Ahogy közeledünk Etyekhez és tekergetem a nyakamat, arra leszek figyelmes, hogy az átlagnál jóval értelmesebbnek tűnő brigád verődött össze. Nem vagyunk olyan sokan, biztos a nagy számok törvénye akar kedvezni nekem. Sötét képet festettem az indulás pillanatairól, de általában nem olyan vészes a meló, ahogy azt leírtam, csak az ember ingerküszöbe jócskán megereszkedik, ha az átlagnál jóval korábban kel és üres a gyomra, mert késve indult.
De mindez feledésbe merül, ahogy két déli báb közül kibukik a horizont mögül a Korda Studió két ferde fogpiszkálóra emlékeztető bejárata. Talán nem lesz olyan szar ez a nap. Welcome to Etyekwood!

Nem a Booksmartról

Ez kérem, egy modern hangvételű, imádnivaló Superbad, lányoknak. Utóbbi jelző nem  tudom  mennyire releváns így mindenféle Lad...