Meggondolatlan
dolog lenne megpróbálni válaszokat keresni a fenti kérdésre, úgyhogy kénytelen
vagyok bevallani, hogy csupán hangzatos címet akartam. Elkerülvén a
filmkritikákban található kliséket, nem ereszteném bő lére a dolgot, az
Oblivion szerintem egy jó film. Hibái akadnak bőven, mégis mód felett
szórakoztató, pláne az átlag mozis filmfelhozatalhoz képest. És itt kanyarodnék
el általánosabb irányba, mégis az Oblivion mentén, persze spoilerek nélkül.
Egy
film számomra nem attól lesz jó, hogy tökéletes, hiszen tökéletes film nincsen.
Amikor kijövök a moziból általában három relevánsabb variáció léphet életbe,
halotti csend, lásd I give it a year (középszerűnél is középszerűbb súlytalan
limonádé romantikus komédia), a második és a harmadik nagyban hasonlít
egymásra, hiszen mind a kettő legnagyobb ismérve az, hogy a mozit elhagyva is beszédtéma marad. A rossz film esetében, ez a beszédtéma kimerül a
végeláthatatlan szitkozódásban és a készítők felmenőinek többszöri említésében, amiért
elrabolták életem egy darabkáját, amit akár olyan hasznos dolgokra is
felhasználhattam volna, mint például SongPopozzás facebookon, esetleg 3-4 Big
Bang Theory epizód megnézése. Ilyen volt nekem Robert Pattinsonnal a
Cosmopolis, de ebbe nem szeretnék jobban belemenni, mert megint beszédtéma kerekítek belőle, azt pedig nem akarom. Azt a filmet elakarom felejteni egy életre...
A
kibeszélős filmek második kategóriája azon jó filmeket tartalmazza, amiknek
témája, sztorija okot ad a fejtegetésére, ilyeneket voltak az elmúlt években például
a Prometheus, a Cloud Atlas vagy a téma non plus ultrája az Inception. És a
2013-as évben csatlakozik a felsorolásomhoz az Oblivion, annak ellenére, hogy
messze-messze lemarad az említettek mögött, köszönhetően a kötelező hollywoodi takonykörök lefutásának és a valódi, odaillő érzelmi szálak teljesen felületes életrekeltésének. Ezek után furcsa lehet, hogy dicsérem a
filmet, pedig kénytelen vagyok, ugyanis hiába hagytuk el a mozit
úgy, hogy négyen próbáltuk betömögetni a lukakat a történetben, mégis miután
este átbeszéltük és újraértékeltük, kénytelenek voltunk bevallani, hogy ez egy
fantasztikus scifi volt, amit frenetikus kivitelezéssel sikerült megvalósítani. Tényleg
csak az a szomorú, hogy a nagy stúdiók által szállított blockbusterekbe
kötelezően kódolva van úgy féltucat klisé, amit képtelenek levetkőzni, mert (szerintem)
fixa ideáljuk, hogy ezek nélkül nem lehet sikeres egy film. Most hogy
belegondolok volt benne kutya, kisgyerek meg szerelem is… lehet tudat alatt ez
hatott és csak félrebeszélek… Viccet félretéve, nekem valahol ott kezdődik egy
jó film, amikor a moziélmény nem ér véget a multiplex elhagyásával. Az igazán
kiemelkedő alkotások igazi élete csak a stáblista után kezdődik, amikor eluralkodik
rajtad a késztetés, hogy meg kell fejtened, amit láttál. Ebben az esetben
teljesen mindegy, hogy ez annak a következménye, hogy a háttér sztori egy
kulcsfontosságú részének kifejtésénél, azt próbáltad megfejteni a telefonod
fényénél, hogy miért van a Sugármozi popcornjának diós bejgli íze, vagy az, hogy a
készítők szándékosan hagynak egy kis homályt, amit majd a nézőnek kell
összespekulálni magának, ahogy jól esik. Ez egy roppant olcsó trükk a
forgatókönyvíró részéről, de nálam még mindig beválik.
Amikor
ilyen gondolatok pörögnek az agyamban végül mindig arra lyukadok ki, hogy
ahhoz, hogy egy film jó legyen, ahhoz a nézőnek tényleg szeretnie kell "a film"-et. Úgy
kell beülni, hogy jól akarod magad élvezni, nem szájhúzogatva végig a hibákat
keresve. Rólam az esetek többségében utóbbit feltételezik, pedig ez hatalmas
tévedés. Itt az élő példa, beültem egy az egyik (ha nem A) kedvenc zsánerem első
idei zászlóvivőjére, amiben akadtak bőven hibák, mégis képes voltam a
pozitívumokra koncentrálni, hiszen az is akadt bőségesen.
Sokan sok helyen leírták már, hogy 2013 a scifi éve lesz a mozikban, azt kívánom én is, hogy ez legyen idén a műfaj legrosszabb filmje és ebben az esetben zseniális évünk lesz. Szándékosan nem
emeltem ki semmit, mert ez az írás nem kifejezetten az Oblivionra kívánt
ráfeküdni, mégis kénytelen vagyok megosztani az alábbi dalt, ami a film betétdala
és hát…
