Furcsa érzés utólag okosnak lenni. Mint amikor valaki beszól
neked és másnap álmodban jön a reveláció, hogy hogyan kellett volna
visszavágni. Ugyanígy igaz ez egy kapcsolatra is. Édesanyám fura mondása volt
egy időben, hogy nem mindegy, hogy pontos vagy ly-os j-vel vagy hülye. Sokáig
nem értettem, aztán ahogy újra és újra beleestem az ly-os hülyeségbe, rájöttem,
hogy miről is van szó. Az a helyzet, hogy általában elég tisztán látom a
dolgokat, akkor is ha én vagyok a gyökér egy-egy szituációban… jó igazából
semmi kedvem most blogolni sem. A lényeg, hogy elpakoltam néhány dolgot az
asztalomról, amiket már korábban kellett volna.
