Hatalmas
öröm számomra minden egyes alkalommal, amikor valamelyik kedves ismerősöm tanácstalan,
hogy mi legyen az este mozi és tőlem várja a megoldást. Elég sok filmet néztem
az elmúlt néhány évben – sajnos egyre kevesebbet – de ahogy egy kedves barátom
szokta volt mondani, soha sem lehet elég filmet nézni! Csak hogy idézhessek egy
másik kedves cimborinát, hiszek a filmek személyiségformáló erejében. Egy jó
film lehet ugyanolyan nagy hatással az emberre, mint egy jó könyv. Ezzel nem
szeretnék semmiféle könyv kontra film vitát gerjeszteni, nekem mind a kettő
ugyanolyan fontos, maradjunk annyiban, hogy minden művészeti ág tartalmas és
hasznos, ha komolyan veszi a művelője és van mögötte tartalom.
Ez
a bejegyzés egy sorozat első része, amit Ti ihlettetek, Ti, akik oly sokszor
fordultok hozzám segítségért, ami hadd jegyezzem meg még egyszer, marha jó
érzés. Néha magam sem tudom, hogy kinek mit ajánljak így arra az elhatározásra
jutottam, hogy írok néhány ha nem is téma, de hasonló impulzusok alapján
szelektált filmajánló gyűjteményt. Lehet, hogy ez is olyan lesz, mint minden, amibebele kezdek, de ha esetleg mégsem, akkor fogyasszátok egészséggel és jó
szórakozást!
A Fölnövés névre keresztelt pakk
alapgondolata nyilván a coming of age filmek arcotokba tolása, de emellett
helyet kapnak benne olyan sulis vagy épp teljesen másmilyen közegben
játszódó alkotások is, amik pusztán mosolyt csaltak az arcomra vagy épp kései
felnövéshez hasonló észhez kapást hivatottak bemutatni. Na de barokkos
körmondatok helyett, íme a rövid ajánlók:
The Spectacular Now
Néhány percig
meg voltam győződve arról, hogy egy indie filmnek álcázott szokásos amerikai
tini cuccról van szó, ahol a fiú poénból húzza az átlag lány agyát, miközben
oda van Brie Larssonért, de a végére persze rájön, hogy valójában mit érez és
kit kell választania. Jó, igazából erről is van szó, de ennél sokkal több van
ebben a filmben. Céltalan és/vagy hátráltatott tinédzserek útkeresése,
fiatalkori alkoholizmus, fantasztikus filmzene és ha szabad ilyet tippelni, a nagy színészek következő generációjának két jövendőbeli tagjának
elbűvölő játéka.
Kings of Summer
Ez
a film lehetne a facebook generáció mozgóképes bibliája. Nyilván nem a mélysége
miatt jelentős, inkább azért, amit nekem is jelent. A gyerekkorom egy
olyan szeletét, ami igencsak kimaradt, vagy ha nem is kimaradt, de jócskán
hiányos. Néhány srácnak tele lesz a töke a felnőttek állandó hegyi beszédével
és a társadalmi normák elvárásaival, majd úgy döntenek, hogy lelépnek, építenek
egy faházat az erdő közepén és ott majd minden happy lesz. Van egy-két
fantasztikusan feel good jelenet, ami már magában is elég lenne, de az egész
koncepció, hogy a farmville helyett kimennek az erdőbe és építenek valamit két
egér kattintás helyett a két kezükkel, nekem rettenetesen bejött. Szerethető
karakterek, szintén kiváló filmzene, és nem mehetünk el szó nélkül
amellett sem, hogy az egyik srác édesapja Nick Offerman!
Garden State
A Dokik
JD-jének első saját rendezése, saját forgatókönyv alapján. Személyes
tapasztalatok ihlették a nagy sikereit követően. A Zach Braff által alakított
főszereplő hosszú évek után hazatér szülővárosába, ahol a régi emberek és
emlékek egy kis újjal vegyülve teljesen új meglátásba helyezik az életét. Igazából azon kívül, hogy egy igazán kellemes
filmről van szó, két elég erős érvem van mellette: Natalie Portman és Jim
Parsons aka Sheldon Cooper.
It’s Kind of a Funny Story
A film, amiben
Zack Galafianakis jogosan hülye, révén hogy egy diliházban játszódik a sztori.
Főhősünk egy kissrác, aki összerúgja a port a szürke hétköznapokkal egy kissé és úgy dönt,
hogy jobb lesz neki egy szanatóriumban. Ekkor találkozik a Másnaposok Allenjével, akitől
váratlan leckéket kap az életről, valamint természetesen megismerkedik egy
bájos kislánnyal is, aki szintén abba az irányba terelgeti tetteivel, hogy
magától találja meg a kulcsát annak, hogy mi az istent keres egy
elmegyógyintézetben a félőrültek és lelki betegek tömegében. Megmondom őszintén,
hogy nem emlékszem egészen pontosan, hogy miért voltam odáig meg vissza ettől a
filmtől, de ahogy elkezdtem összeírni, hogy miket szeretnék a figyelmetekbe
ajánlani ezen kategórián belül, az It’s Kind of a Funny Story azonnal
bevillant.
Adventureland
A film, amiben
nem kaptam két perc után agyvérzést Kristen Stewarttól annak ellenére, hogy itt
is folyamatosan furcsán veszi a levegőt meg tűrögeti a haját. És még azt is
elnézem neki, hogy főhősünk, Jesse Eisenberg, tüstént bele szeret, ahogy
meglátja, ugyanis egy fantasztikus hangulatú filmről van szó ami azt hivatott
megragadni, hogy milyen is az, amikor egy nyárra belecsöppenünk egy teljesen új
közegbe, egy teljesen új feladatkörbe, itt új tapasztalatokkal gazdagodunk és
persze, ahogy azt előre jeleztem, szerelembe esünk. Itt a bónusz számomra
egyértelműen az SNL-es csodapáros Kristen Wiig és Bill Hader jelenléte, akik nélkül sokat vesztett volna az Adventureland a humorából. Ehhez hasonló amúgy a
The Way Way Back, azzal a különbséggel, hogy jóval nehezebben fogyasztható, mivel
ott képtelenek voltak elengedni a nyomi srác hipernyomi, amíg a film felénél rá
nem jön, hogy igazából nem is az vonalat.
The Perks of Being a Wallflower
Történet egy
furcsa srácról, kinek lelki terhéről csak a film végére hull le a lepel, ami
nem is baj, hiszen nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy problémás
időszakát követően elkezd újraszocializálódni a középsuli első évében. Ebben
segítségére van két hozzá hasonlóan számkivetett fiatal, akiket Emma Watson és
Ezra Miller alakít. Minden szereplőnek meg van a maga kis drámája, mindenki
kicsit fura, de pont ettől lesznek ennyire szerethetőek. Annyira boldog lennék,
ha az amerikai fiatalság középiskolás éveit az ehhez hasonló filmek
jellemezhetnék és nem az Amerikai piteféle
szopós-baszós-szélben-szálló-seggszőrös humor. A főszereplő srác annyira
ügyesen hozza a barátságos furcsát, a szánalmas nyomi helyett, hogy öt perc
után Te akarsz lenni a legjobb barátja. Ez tényleg kötelező az alapjául
szolgáló könyvvel egyetemben. Funfact, a könyv írója írta és rendezte a filmet.
Amikről még akartam írni, de
elcsépelt lenne:
Good Will Hunting, Holt költők
társasága, Mean Girls, Breakfast Club, Ferris Buellers Day Off és Easy A. Ha
esetleg van ezek között olyan, amit nem láttatok, akkor mindenképp pótoljátok,
jó félék, pláne az első kettő, de azoknak amúgy sem
kell a reklám.
