Mindig
elfelejtjük, hogy milyen szerencsések vagyunk. Ha tíz-tizenkét évvel ezelőtt
akartam volna csinálni egy ilyen jó hangulatú mixtape-et, akkor kellett volna
egy kétfejes, kazis magnó, minden számot végig kellett volna hallgatni, és
időnként még egy cerkával pörgetős kör is bejátszott volna, ha a régi magnómat
használom, ami veszett lassan tekert visszafelé. Ehhez képest most drag’n
droppolom a dalokat az iTunesban. Csak hogy érződjön az irónia, ahhoz tudnám
ezt hasonlítani, hogy gyerekként mindig hozzáakartam csapódni bátyámhoz és a
haverjaihoz, amikor a kert végében faházat építettek á’la Kings of Summer, de
soha sem engedték, mert kis szaros voltam, ellenben ha most akarnék egyet,
akkor ebayről rendelhetnék egy készet, amihez nem kell meló meg barátok, egészen pontosan… pillanat… nézem… 81,777.21 magyar forintért. Van
egy kis kontraszt, de nem ez a lényeg.
Szóval válogatás
kazi, ami egy iTunes playlist. Az emberek szeretik kínozni magukat. Az egyik
legegyszerűbb módja ennek, ha ráerősítünk az adott hangulatra néhány
aprósággal, bezárkózás a lakásba, adekvát zenék válogatása, fagyi evés szomorú ábrázattal vagy épp
a facebookozás... Vagy mind együtt, de én most a zenéről szeretnék értekezni,
illetve megosztani veletek ezt a csodálatos kis válogatást, ami jobbnál jobb
dalokkal van megtűzdelve. (de tényleg) Kellőképpen eklektikus az egész, így fúrhat lukat
egy vadabb hangvételű metalcore nóta farpofájára a Placebo, és így kerülhetett
egymás mellé egy Papa Roach és egy Halott Pénz. A számok sorrendje
nyomokban szándékosságot tartalmaz, de lehet ezt a diami.., akarom mondani dinamikát csak én
érzem/értem. A lényeg, van ami a szöveg, van, ami zene és van, ami az atmoszféra miatt került ide. Ki van ez találva.
(Amúgy terveim
szerint ez volt ennek a hullámnak az utolsó bejegyzése)
“I made a lot of
mistakes and realized I had to let them go. Don’t think about your errors or
failures, otherwise you’ll never do a thing.” Bill Murray
