Az
egyik legnagyobb hibám, hogy folyamatosan kételkedem abban, hogy kompetens
személy vagyok egy-egy rám bízott feladattal kapcsolatban. Ez nyilván nem viszi
előre sem személyemet, sem magát a munkát. Jelenleg egy teljesen új közegben,
egy teljesen új feladatkör várja, hogy abszolváljam, így igazából nem
kívánságműsor, hogy beleverem-e a fejembe, hogy valamire képes vagy, avagy sem.
Megkőcsináni, ahogy szoktuk volt mondani.
Most,
hogy nagyjából kész vagyok két nagyobb feladattal, kicsit derűlátóbb vagyok.
Megmondom őszintén volt, hogy órákon keresztül csak ültem egy-egy projekt felet
és nem tudtam hogy kezdjek bele. A szomorú része az, hogy nem azért mert
kilátástalan lett volna a helyzetem, egyszerűen bebeszéltem magamnak, hogy nem
fog menni, mert nincsen semmi rálátásom a témára és amúgy is segghülye vagyok.
Nem igazán akarom ezt most bő lére ereszteni, egyszerűen rögzíteni akarom
valahol, hogy ha az ember komolyan vesz egy feladatot és kitűz maga elé egy
célt, legyen az valami egészen apró dolog, vagy épp valami világmegváltó, akkor
minden adott, hogy sikerrel vegye az akadályokat. Arról nem is beszélve, csak az
nem tud elbukni, aki meg sem próbálja, szóval inkább hibázok, mint hogy sem
hogy soha se derüljön ki, hogy tényleg kompetens voltam-e.
