Nem rég jött ki
az egyik kedvenc rendezőm, Danny Boyle, legújabb filmje, a Trance. Egyelőre még
nem néztem meg, de ami késik, nem múlik. És ha már ismét rivalda fénybe került
Danny Boyle és munkássága, eszembe jutott egyik kedvenc filmem, amit szintén ő
jegyez, a Sunshine. Érthetetlen módon elég sokáig bujkált előlem, de amint
sikerült magamhoz venni, instant szerelem volt. DE. Most nem a filmet szeretném
sztárolni, hanem a zenéjét. John Murphy-hez köthető a legtöbb Boyle film
komponált zenéje, de ő szerezte a Kick-Ass számomra felejthetetlen taktusait
is. Mai napig megmagyarázhatatlan módon, egy-egy helyen még látszólagos átfedés
is akad, habár a 28 héttel később nem Danny Boyle keze munkája... Majd jól ráguglizok erre az összeesküvés elméletemre. ( K-A – 28WL).
Murphy olyan
atmoszférát generál zenéjével ennek a briliáns scifi-thrillernek, hogy az
valami zseniális. Egyik percben a kihunyófélben lévő nap közelségének gyönyörétől
ráz a hideg, a másikban már a feladat lehetetlensége által okozott frusztrációtól.
A film egyes jelenetei többek között azért képesek ilyen hatásosak maradni, még többszöri
megnézés után is, mert ilyen aláfestő zenével rendelkeznek. Soha sem felejtem
el, amikor először láttam. Van egy jelenet, ami egyszerre csodálatos és hátborzongató.
Nem akarok nagyon spoilerezni, de a lényeg, hogy idő előtt megválunk az egyik
főszereplőtől, és ezzel párhuzamosan szemtanúi lehetünk a film egyik
legcsodálatosabb, leglátványosabb jelenetének. Ez a kettősség Danny Boyle és
John Murphy kooperációjának köszönhetően beleégett a retinámba és hallójárataimba
egy életre. A vonósok, a zongora és a jelenet alapzajai olyan elegyet alkotnak,
amitől libabőrös leszek még ezredik hallgatásra is.
Nézzétek meg a
Sunshine-t, ha akartok látni egy jó kis sci-fit, ami nem arra feszül rá, hogy
minden felrobban, jönnek az űrlények és mindenki lézerpisztolyokkal lövöldözik.
A Napunk szépen lassan kialszik és egy csapat tudóssal megpakolt űrhajó elindul
a nagyhatalmak összes nukleáris fegyverével a hóna alatt, hogy az emberiség
utolsó, elkeseredett próbálkozásaként új életet leheljen életadó csillagunkba. Ha nem is nézitek meg ezt a csodálatos
filmet, a zene meghallgatására mindenképp szakítsatok néhány percet, hátha
meghozza a kedveteket.
