Izzadtságszagú hópihe

                Akkor lehet a leggördülékenyebb írni, ha szívből jön. Ha érzed a szikrát, el kell dobni mindent, ami a kezedben van és neki állni lekörmölni. Ha nem ösztönösen adod ki magadból, akkor semmi értelme az egésznek. Lehet stimulálni a dolgot emlékek felidézésével, zenével és hasonlókkal, de ha az ember leül, hogy márpedig itt kreatív önmegvalósítás lesz, akkor garantált a kudarc. Tudom, miről beszélek. Két napja írok egyetlen egy oldalt. Soronként megtudom mondani melyik vagyok én, és melyik a wannabe bestserrel író. Talán szavanként is. Tegnap álltam neki és majd' fél oldalt teleírtam, amikor észrevettem, hogy mennyire izzadtságszagú és mesterkélt az egész. Ha kiadok valamit a kezemből, akkor szeretném, hogy valamilyen módon felismerhető legyen. Ha valaki elolvassa, aki ismer, akkor tudja azt mondani, hogy ”hé, ez olyan dömés”. Sikerült kiszenvednem fél oldalt hosszú órákon keresztül, úgy hogy inkább tartalmazott nyomokban mogyorót, mint dömét. Ennek nyilvánvalóan semmi értelme. Erre a reakcióm egy ctrl+a, DELETE volt. Főtanácsadóm és múzsám mutatott rá, hogy nagyon akarok írni, pedig lazára kéne venni a dolgot. Semmi baj nincs a stílusommal, csak nem kell megerőszakolni magamat, mert amit a görcs termel, az nem én vagyok. Érdekes, hogy mennyit tud segíteni, ha van az ember mellett valaki, aki rámutat az egyértelműre. Mégis ez kis seggberúgás kellett ahhoz, hogy végre belekezdjek valamibe, ami kicsit eltér a szokásostól. Valamibe, amiben tényleg kiteljesedhetek egy kicsikét. Hogy miről is beszélek?

                Nos, a koncepció az, hogy nincs koncepció. Elkezdtem írni egy történetet egy lányról. Egy lányról, aki Párizsba él és csúnyán összetörték a szívét… ami talán még összeforrhat. A sztori lényege a rehabilitáció mikéntje és hogyanja. Mi történik Anna apró szilánkokra tört szívével? Olyan lesz, mint egy rosszul összeforrt sípcsont, ami életed végéig hasogat, esetleg a további fájdalom elkerülése végett inkább kővé dermed? És ott van még a legvalószínűtlenebb eshetőség… miszerint újra egészségesen dobol majd mellkasában, mint azelőtt, hogy eltiporták, mint elszívott csikket. Remélem szeretni fogjátok. Nekem ez most nagyon sokat jelent. Ki kell adnom magamból a mérget.

                Egyre nagyobb bennem a vágy, hogy letegyek az asztalra valami nagyobb lélegzetvételű írást, legyen az egy novella, forgatókönyv, kisregény vagy akármi. Valamit, ami nem annyiról szól, hogy az éjszaka közepén részegen haza esek és legépelek néhány fájóan cinikus sort, két-három jól eltalált hasonlattal megtűzdelve. Többet érzek magamban. És ezt itt most abba is hagyom, mert nem akarok átmenni abba a blogger/író/költő figurába, aki – Sanyi barátom szavaival élve – azt gondolja magáról, hogy egyedi, gyönyörű hópihe, akit még senki sem fedezett még fel.

                Zárásul egy kis Kevin Smith jelleget öltő motivációs idézet egy facebook beszélgetésből. Nem túl szofisztikált, vagy összeszedett, minimális javítással, úgy emeltem ki, ahogy elhangzott. A lényeg, hogy ne azt kérdezd, hogy miért, hanem hogy miért ne! Gyerekek, ha van bennetek tehetség, ne hagyjátok kárba veszni, éljetek vele! Ha nem teszitek, az olyan, mint ha szemen köpnétek absinth-tal a tehetségteleneket! Fáj is, meg pazarlás is! (Utólagos kiegészítés, mielőtt úgy tűnik, hogy magamra aggatom a tehetséges jelzőt. Ezt általánosításnak szántam.)

„…nem a nagy tömegekre meg idegenekre kell gondolni. Annyira túltelített ma már minden szellemi közeg, hogy az elején, vagy akár a továbbiakban is, bőven elég, ha a barátaidat érdekli, amit csinálsz. Ha tényleg elég eredeti és őszinte vagy, akkor úgyis idővel szárnyra kap a híred. A lényeg, hogy legyél magad, mert akkor tudsz valami egyedit letenni az asztalra. Minden ember egyéniség, és megvan a maga sztorija. Ha erre gondol az ember, akkor nem állhat útjába semmi, mert ez egyszerűen így van és kész. Nincs két ugyanolyan ember. Így két ugyanolyan történet sincsen. Nem kell, hogy a saját történetedet oszd meg a nagyérdeművel. Az csak a magja, az esszenciája lesz a kész műnek. A saját benyomásaid, impulzusaid mentél épülhet fel legjobb dolog, amit életedben alkottál, ahelyett hogy hereverézel a facebook előtt vagy bámulod a tévét.”

ps. good.will.hunting moment (byLetti)