Belekezdek ma egy
filmes kis „projektbe”, minden nap megnézek egy JÓ Nicolas Cage filmet. Sokak számára ez meglepetés lehet. Mármint
nem az, hogy én megnézek valamit, hanem hogy vannak ennek a jóembernek jó
filmjei. Hiába tagadta meg atyját és dobta el nevét, az ifjú Coppola valóban az
emésztési rendszerének sebességével gyártja a „minőségnél minőségibb” mozikat,
de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy húsz év alatt majd hetven filmben szerepelt,
és a sok fércmunka csupán arra hivatott, hogy az igazán jó filmjei rejtve
maradjanak.
Nic Cage egy
őrült zseni, egy elszabadult pszichopata, egy vágtató musztáng, egy legenda.
Lehet, hogy úgy tűnik, csupánegy kifejezetten rossz színész, és tegyük fel, hogy
ez igaz, akkor is ha ezzel nem értek egyet, de az tagadhatatlan, hogy rengeteg
olyan attribútummal rendelkezik, ami miatt, amíg világ a világ, Hollywood legextravagánsabb,
legőrültebb, legpáratlanabb figurája marad. Ez vitathatatlan. Ezen tettei és
tulajdonságai ezen a linken olvashatóak: BEST OF CAGE. De hogy csak a négy
kedvencemet kiemeljem: Eredetileg Ő játszotta volna a Green Hornet főgonoszát,
Christoph Waltz-ot megelőzően, ekkor átíratta a forgatókönyvet, hogy mindezt
jamaicai akcentussal tehesse. Elmondása szerint Ő vette rá Johnny Deppet, hogy színész
legyen… mindezt monopolizás közben. A Wickerman forgatása során megszabadult a
méhektől való félelmétől, olyannyira, hogy azóta hobbi méhész, és olyan közeli
viszonyt alakított ki a saját kaptárával, hogy állítólag mindenhová hordja
magával. Valamint vett két kalózszigetet a Bahamákon. Igen kettőt.
Mindezek ellenére
van néhány filmje, amik amellett, hogy jó átlaggal szerepelnek az összes
filmkritikás oldalon, még érdekesnek is ígérkeznek. Bírom Nic Cage-t, nem mint
színészt, hanem mint jelenséget, épp ezért nagyon bízok benne, hogy ez az öt
film erősíteni fogja a hitemet az emberben, a legendában, a Cage-ben!
Leaving Las Vegas
Wild at Heart
Adaptation.
Raising Arizona
Bringing out the Dead
