Megtaláltam új kedvenc Ady
versemet. Nem tudom miként kerülte el idáig a figyelmemet, pedig érzem és élem
minden sorát, minden szavát. A bújtatott tartalom felismerése és a verselemzés
soha sem volt az erősségem, sőt, ellenben jelen helyzetben végre úgy érzem, hogy a sorok
közé táncolok betűről betűre szökellve. Nagyon remélem, a zöld szemű lány mögött az
rejlik, amire gondolok. Íme:
A platán-fa álma
A Nap húga, zöld szemű lány,
(Kit imádnak álom-vitézek)
Megszánt egy holdas éjjelen
És megígézett.
Két lábam elhűlt s szétbomolt
Gyökerekként a mélybe szállva
S itt állok a fehér mezőn,
Mint árva platán-fa.
Girhes, szomorú derekam
Szökkenve büszke lombot ontott,
Lombom a felhőket veri
S elhagytak a gondok.
Állok: várom a Nap húgát
Némán a nagy éji mezőben
S koronámról hull a levél
Zörgőn, búsan, rőten.
