Az alagút végén
Kezemben
zseblámpa,
Benne merül
az elem,
Halványan
még látlak,
De nem vagy velem.
Fénycsóva az
apanázs,
De mit sem
látok,
Ez a vakság
választás,
S nem átok.
Először
sötétség kell,
Ha fényt
akarunk,
Az majd
reményt ékel,
Mielőtt
elszakadunk.
